A Peca.hu “állásfoglalása”

 

Az újságírás gyöngyszeme

 

 

Nem tudom, csak nekem szúrt szemet, hogy az igen színvonalas Peca.hu Bokor Károly-webshop magazin mennyire nem határolódott el a napokban felbukkant kínai állatkínzó köcsögökről megjelent videótól?

A pikkelyes barátunkat élve megsütő és eszegető, közben a haláltusát vívó élőlénnyel viccelődő ferdeszeműeket bemutató cikkhez ilyen alcímet voltak képesek odabiggyeszteni: “Sokkoló, de állítólag így a finom.“

Mi az, hogy “de állítólag így a finom”????? Máshogy nem finom? Csak így? Ez a helyes módszere a halevésnek?

Ez a mondat szerintem kurvára pozitív  megvilágításba helyezi a dolgot, de legalábbis elfogadó hangvételű, mintha egyfajta érdekes egzotikumot mutatna be. Gratulálok, ez a Peca.hu színvonala.

És persze dögöljön meg az, aki ilyet művel a halakkal.

Kíméld!

Ha nem akarsz kisebesedett, elfertőződött szájú halakat viszontlátni, fújd be fertőtlenítővel az okozott sebeket.

…persze, ha nem egyedül vagy a parton, a horgászok többsége hülyének fog nézni…

Már mehet is vissza oda, ahol a helye van.

…meg emiatt is, de szarj rá magasról.

Műlégy őszi dunai balinozáshoz

Eszi - nem eszi: nem kap mást :)

Itt az ősz, még gyorsan betankolhatunk élményből, már ami a balinozást illeti.  Most bemutatom az egyik eredményes legyet, amivel bármikor könnyen becsaphatunk egy-egy balint a dunai kőgátak közelében. Nem is szaporítom a szót, a képaláírásokból minden kiderül, kössétek a legyet (gatyát) és balinra fel!

Tiszta vízben jobban eszik a szürkés, mint a rikító fehér csalikat

Alapanyagok: horog, polyfoam lap a szemeknek, piros toll a faroknak, virágkötöző drót, cérna, gyöngytyúktoll, szürkés fonál, aranyszínű szalag, pillanatragasztó, ilyesmi

Rögzítjük a piros farktollat és a drótot

Drót feltekerve. Ez fogja adni a légy súlyát, így nem fog lebegni, de a polyfoam szemek miat süllyedni sem fog gyorsan.

A bolyhos gyapjúfonál adja a kishalutánzat testét.

A streamer tetejére köthetünk egy-egy vékony tollat.

Fontosnak tartom az oldalvonalat, a legjobb valami jól látható anyagból elkészíteni - jelen esetben arany ajándékkötöző szalagból.

A szemeket pillanatragasztóval egymásra ragasztott fehér és fekete polyfoam pöttyökből készítem.

Kész is a balinlegyünk, nyomás le a vízre, amíg jó idő van!

Baracsi faszparasztok

Így intett búcsút a farkával

Ezúton is üdv annak a három bunkónak és a velük jött szőke picsának, akik a minap gyakorlatilag kitúrtak a kővégről. Két egymás melletti helyet néztem ki, ahova tutira feláll este a süllő, erre jött ez a társaság és borogatták a köveket, hangoskodtak stb. Pergetőbotként használt sárga végű “dióverő” fenekezőbotjuk sem sok intelligenciáról tett tanúbizonyságot, elképzelhetőnek tartom, hogy gereblyézni jöttek, csak előttem nem akarták művelni. Miután húsz méterrel arrébb kényszerültem, teljesen lemondtam az aznap esti süllőfogásról. Háromnegyed óra múlva hálistennek leléptek, bedobálva pár öklömnyi követ szinte a botom spiccéhez, hogy ott se fogjak semmit.

A tehetetlenségtől kurva ideges voltam, a hűlt helyükön negyedik dobásra kifogott kettőfeles süllő és a hazafelé bömböltetett Mastodon lemez azért nyugtatott picit.

A tengerek is a magyar vizek sorsára jutnak

Tengeri mészár

Ha nem változik valami sürgősen és nagyon radikálisan, a halak hamarosan ki fognak fogyni a tengerekből és az óceánokból. Ez nem csak ilyen hippista-délibábos-mezítlábas jajveszékelés, hanem ugyanolyan tény, mint a globális felmelegedés, amivel komoly tudós azért már nem vitatkozik. Számtalan tengeri halfajta állománya omlott össze egészen drámaian az utóbbi néhány évtizedben. A csökkenés mértéke különösen a nagytestű ragadozóknál (ilyen például a nálunk is népszerű tonhal vagy az Ázsiában felfalt cápák) súlyos, sok faj esetében a kilencven százalékot is meghaladja. Ennek kisebb részben mindenféle környezetszennyezés az oka, nagyobb részben azonban a szomorú tény, hogy az emberiség egészen egyszerűen minden finomat kizabált a vízből.

A cikk folytatása »

Helló újra…

Az első legyezett

Sziasztok, nem, nem fulladtam még bele a vízbe (bár van az olvasók közt, aki bizonyára ezt szeretné), szimplán azért nem írtam két hónapig egy bejegyzést se, mert inkább pecáztam meg nyaralni voltam tapasztalatokat gyűjtöttem, hogy később megoszthassam Veletek.

Megpróbálok ezek után nem kéthavonta jelentkezni…

Kárászos

Egy régi történet, nem is a horgászathoz, maximum a halakhoz kapcsolódik. Egyszer, amikor a Szigeten (a fesztiválon) “szigeteltünk” és egyik nap szakadt az eső, beültünk a jazz-sátorba hárman, a Csörgő Petivel és talán a Pippoval (a Petiben biztos vagyok, mert azóta is emlegeti az esetet).
Szóval, ültünk a szőnyegen, élveztük a jazz-t, kekszet eszegettünk és át-átmosolyogtunk arra a három csinos lányra, akik mellé “véletlenül” leültünk. Jól is haladt a dolog, hamar észrevettek minket, visszamosolyogtak, stb., egyre jobban izzott a levegő… egészen addig, míg át nem hajoltam hozzájuk kissé boroskólás lehellettel, hogy “Hé csajok, kértek kárászos kekszet???”.
Aztán csak bámultunk a “hülyékezek?”-tekintettel egymásra néző, majd elsomfordáló nőkök után… A többiek először sikítva röhögtek, majd persze megkaptam a magamét. Pedig hirtelen jó szövegnek tűnt…

A Magyar Horgász címlapjáról…

…nameg a mai Csaba-napról (ezúton is boldogat nekik) jut eszembe. Láttátok az ehavi szám címlapját? Vass Csaba vigyorog rajta egy bazinagy harcsával. Belül a tartalomjegyzék alatt meg, aszongya: “A címlapon: Bokor Károly felvétele”.
Nem tudom, ez most az újság “elbokorkárolyosodásának” köszönhető (hiszen lassan a lap címe is “Rapala-Shimano-Plano Magyar-Finn Horgász Bokor Károllyal” lesz…), vagy egyszerűen valamelyik szerkesztő balfaszságának.

Egyébként meg, mit vár az ember egy olyan újságtól, aminek a címlapján ott figyel a mahor@t-online.hu e-mail cím. Informatikában és/vagy marketingben nem járatosak kedvéért: az, hogy nem az info@mahor.hu cím virít a címlapon, kb. azt reklámozza, hogy “Nincsen pénzünk saját domainre, de a legolcsóbb ADSL előfizetésünkhöz ingyen adtak egy e-mail címet, és most az lett egyben az újság címe is, amíg nem tudunk félretenni kétezret a saját postafiókra”.

Főleg a dunai halászatról olvastatok

Elmúlt az első félév, lássuk, melyek voltak a legolvasottabb írások a blogon 2009 első felében:

HalAdó – Rádióbeszélgetés, téma a természetes vizek kizsákmányolása

 

Íme a Tilos Rádiós HalAdó legutóbbi adása. Néhány kulcsszó: Duna, halászok, Ercsi Halász Kft., természetes vizek kizsákmányolása, halrablás, halász-alpolgármester, horgászok összefogása, Vass Csaba önkéntes halőr (és halőrmegbízásának pofátlan visszavonása, mert olyan halászokat is utolért, akiket “nem kellett volna”), Tisza, vízkezelés, orvhalászok, problémák, megoldások…

 

A csukahalász válaszol

 

Nem tudom, olvastátok-e a Dunaújvárosi Hírlap weboldalán a tegnap esti cikket.
ELDURVULT A VISZONY A HORGÁSZOK ÉS A HALÁSZOK KÖZÖTT
Rácalmás – A csukaívó-helyek kirablásával vádolták meg egy internetes fórum névtelen hozzászólói a rácalmási Nagy-Duna halászait. A halászok azt mondják: hozzászoktak már a hasonló támadásokhoz.

Ívásidőben rabolják a csukát a rácalmási halászok

Aztán mit láttak a Dunán az embereink, tessék: “Körbejártam a rácalmási ágakat – hogy érzékelhető legyen a helyzet súlyossága: tudomásom szerint három halászt alkalmaz a Közép-dunai Hal Kft., kb. Újváros a határ, ettől északra Kukucska Gyula, délre pedig Áron Árpád és azt hiszem Huszár Attila dolgozik – no, akkor látható, hogy a szóban forgó ráci egy apró része a működési területnek, jól tudom, hogy Kukucska ilyenkor jár a makádi Rókásba is csukáért, Adonyba, és Ercsibe is. Szóval a Duna árad, és hétfőn-kedden kitette a varsáit az öreg.

A téma adott, úgy tűnik,  a halászok-témakör sokkal jobban érdekel mindenkit, mint a “horgászni voltam ma is, de csak egy nyamvadt balint fogtam”-szerű írások, így a következő félévben is próbálok híreket megosztani erről (is). Addig is, nyomás a vízre, feleim!

Horgászat repülőről?

Talán erre gondoltak?

Szoktatok tévézni? Én nagyritkán, de azért epekedve vártam, hogy április 1-től lehessen nálunk is fogni a Fishing & Hunting csodacsatornát. El is jött a nagy nap, szájtátva néztem a konyhai tévé előtt gubbasztva, ahogy Koós úrék magyarázzák, hogyan kell ívó harcsát fogni.

Furcsa volt ilyen batyárságokat élő adásban hallgatni, de később remekül kárpótolt Bokor úr oldschool rablóhalas filmje (csukázáshoz vegyünk egy legalább három méteres, de inkább 3.60-as, 40-80 grammos botot, peremfutó orsóval és rajta harmincötös zsinórral, muhaha).

Aztán jött a hatalmas pofáncsapás! Jött, mégpedig egy filmelőzetes képében, ami hangosan reklámozta, hogy szombat este megismerkedhetünk a REPÜLŐHORGÁSZAT rejtelmeivel, mégpedig Fario pisztrángra!

Azóta is hányok attól, hogy a számomra oly kedves legyezést így seggbelőtték a fordítók (fly = légy, de repülést is jelent), nem is beszélve gyermekkorom kedvenc pöttyös haláról, a sebes pisztrángról (Salmo Trutta Fario).

Azóta nem nézek Fishing & Hunting-ot, bár hallom innen-onnan, hogy iszonyat fos fordításokat sikerül napról-napra produkálniuk.

Fario pisztráng… brrr…

Repülőhorgászat… meg az apátok faszát!